Gyermek szemmel

Az óvoda udvarán, volt néhány fehér fal, aminek festésére vállalkoztam.

A lényeg az volt számomra, hogy minél színesebb legyen a kisgyermekek körűl a világ.

Így pl egy erdei képet, egy rétet, és az egyik kedves óvis néni kérésére oázist és puputevéket festettem.

Igyekeztem azokat a dolgokat eltüntetni, amik az épület velejárói, de nem túl szépek. Így a homokozónál a csatornát, a villámhárító fém tartóját, és egy lefolyó rácsát, mind valahogy belekomponáltam a képekbe.

 Kezdeti nehézségként meggyűlt a bajom az iskolából, egy csintalan kisfiúval,  aki  megdézsmálva az iskola kréta mennyiségét tűz alá vett egy szép napon krétával.

Majd amikor nem reagáltam rá,  következő nap lejött az udvarra labdrázni. Ahogy a pajtásaival beszélt rájöttem, hogy Ő az én kréta dobáló lovagom.

Egy óvatlan pillanatban, elkaptam, és kértem, hogy jöjjön segíteni. A fiúcska kissé megszeppent, nem volt olyan bátor mint az ablak mögé bújva. Nem tudta mi fog következni. Megmutattam neki , amit aznap rajzoltam, és kértem segítsen kitalálni, mit kéne még oda rajzolni.

"Hát nem tudom, talán macit, talán egy vakondot..de nem tudom mert ez olyan szép" mondta a kis rosszcsont. Kértem, hétfőre találja ki.

 Így történt, hogy végleg tűzszünetet kötöttünk egymással az erdei kép elött.

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat